Keresztelő ruha

Vízkereszt napja kapcsán mutatnám be a keresztelőruhát, amit vertcsipkével díszítettem.

"Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!"

(Mt 28,16-20)

Mit is tudhatunk a keresztelőről a Néprajzi lexikon szerint?

A keresztelő a keresztény egyházba fogadás  rítusa, mely egyúttal az  újszülött befogadása a család és a falu közösségébe. A régi időkben fontos szempont volt, hogy a keresztelő minél hamarabb megtörténjék (gyakran már másnap, de általában egy héten belül), nehogy kereszteletlenül haljon meg a gyerek. A keresztelőre többnyire a bába hívta meg a keresztanyát, másutt a komahívó. Verses vagy egyénileg formált beköszöntővel kérték fel a komát a tisztség elvállalására. A keresztelés napján többnyire reggelire gyűltek össze a komák, ekkor szólítják először komának egymást. A keresztelőre a bába vagy a keresztanya öltöztette a gyereket. Általában cifra ruhába, pólyába vagy vánkosba kötötték, gyakran  mágikus tárgyakkal (olvasó, barkaág stb.) látták el rontást elhárító céllal. A keresztelőre vagy csak a bába és a keresztanya ment vagy az összes koma és komaasszony. Ez utóbbiaknál szokásos volt, hogy vagy a bába vagy az apa vitte kis kancsóban a kereszteléshez a vizet. A keresztelőre menet és jövet számos rituálisan kötött cselekmény, az újszülött jövőjét biztosító  mágikus eljárás volt szokásban. A keresztelői menet indulásakor sok helyen mondták: "Pogányt viszünk, keresztényt hozunk". A keresztelő után keresztelői lakomát tartottak. A keresztelői lakomának két fajtája ismeretes: szerényebb megvendégelés ebéd, vacsora vagy csak kínálás formájában a keresztelő napján a komák és a bába részvételével; vagy nagyobb szabású lakoma főként az első fiúgyermek születése után. Ez utóbbi időpontja nem feltétlenül a keresztelés napja. Az ebédeknek, vacsoráknak meghatározott étrendje volt, helyi szokásoknak megfelelően, vagy egy-egy jellegzetes fogása. Az ételeket többnyire a  gyermekágyas családja adja.

Az ünnepi asztalnál került sor a komák adakozására. A kitett tányérba mindig a keresztapa (főkoma) tette a legnagyobb összeget. A pénzt az anya az újszülöttre költötte. A keresztelési ajándék azonban lehetett más is: Erdélyben jószág (borjú, malac, bárány) volt szokás, amit szintén a keresztelői lakomán ígértek be.

Az általam készített keresztelő ruha finom lenbatisztból készült. Fehér felvidéki vertcsipkével. azsúrral és boszorkány öltéssel díszítettem.

A csipke megjelenik a ruhácska elején, alján, s a sapkán is.

Egy  kiállításon:

A csipke mintarajza:

Ezt a mintarajzot még régebben rajzoltam, szabadkézi a rajz. A piros vonal kontúrszálat jelöl, a keresztelő ruha esetében fényes, vajszínű pamutszálat. A csipke 100-as horgoló cérnából készült. A mintarajz méretei: szélessége 27mm, a tűzéspontok távolsága a csipke szélén 3,5mm.