2015. február 25., szerda

2015. február 18., szerda

Örökölt kincseink: halotti lepel

A múlt hónapban már bemutattam Dragán Györgyné Csobán Zsuzsanna terítőjét és két törölközőjét. Most az utolsó útjára készült halotti leplét mutatom be. A sors úgy hozta, hogy nem került használatba, így lehetőségünk van a tanulmányozására.


A lepel mérete: 121 cm x 210 cm.
A textil szélessége 48 cm. Így itt is két szélt használt fel, amit 16 cm széles horgolt rece betétcsipkével dolgozott össze.


A keskenyebbik szél díszítése több részből áll. A subrika 3 cm széles.


A felette található fehér hímzés 9 cm széles.


A szélcsipke 4,5 cm-es horgolt csipke.


Sarkosítás itt sincs.



További képek:








2015. február 11., szerda

Csipkefajták: Honiton csipke



A Honiton csipke arról a városról kapta a nevét, ahol készítésének központja volt. Honiton város Anglia Kelet-Devon területén helyezkedik el.
A Honiton csipke finom cérnából készült vertcsipke. Jellemzője, hogy az alapminta  díszes gallyakból, levelekből, virágokból , pillangókból épül fel, melyek  vászonveréssel és recével készülnek. Ezeket a motívumokat különböző hálóalapokkal kötik össze.  A  Dushesse-Bruxelles csipke angol változata. Hagyományosan  ruhák díszítésére használták. Szegélyek, mandzsetta, fátyol, paszomány és zsebkendők készültek Honiton csipkéből.
A csipke létének első írásos bizonyítéka  Honiton városban James Rodge sírfelirata 1617-ből.
A csipkéket rosszul fizetett munkások és halászok feleségei készítették otthonukban. Az elkészült csipkéket kereskedők vásárolták fel, s értékesítették Londonban, s külföldön.  A Honiton csipke rendkívül munkaigényes. Egy négyzetcentiméteres darabka elkészítése akár 5 órát is igénybe vehet. Ezért nagyon drága volt, s ma is az. A 19. század elejei találmány a csipkeverőgép (John Heathcoat 1808, ezt 1813-ban John Levers tökéletesítette) a kézi csipke iránti keresletet nagyon lecsökkentette.  A kézzel készített csipke iránti kereslet akkor nőtt meg ismét, amikor Viktória királynő megrendelte a Honiton csipke esküvői ruháját.


A királynőt annyira lenyűgözte a csipke szépsége és minősége, hogy legidősebb fia ( a későbbi VII.Eduárd) keresztelői ruhája is Honiton csipkéből készült. Ezt a keresztelő ruhát használta a királyi család 2004-ig. György herceg a keresztelőjén már egy replikát (másolatot) viselt.


Honiton város méltán büszke csipkekészítő hagyományára. A városban található Allhallows Museum a világ legátfogóbb Honiton gyűjteményét tudhatja magáénak. Az idegenforgalmi szezonban (június, július, augusztus hónapokban) önkéntes csipkekészítők bemutatót tartanak a látogatóknak.
A kedvelt keszkenők:











Gallérok:








Szélcsipkék:






Néhány finom részlet:











Felhasznált forrás: www.wikipedia.org
www.honitonlace.com
www. honitonmuseum.org
www.pinterest.com 
www.cs.arizona.edu
www.honiton.com

2015. február 4., szerda

Lenvászon mellény vertcsipkével

A tavaly őszi nagykállói pályázatra készült másik mellényem lenvászonból készült.




A mellény szabásmintáját a Burda divatlapból vettem. 2013/10-es szám 131-es modell. Azért választottam ezt a szabást, mert így volt benne mellvarrás. Mivel ez 42-es méretben készült, szükséges a mellvarrás a mellény szép állásához. Ha nincs mellvarrás, akkor "tátog" a karkivágásnál.
A mellény eleje szabásmintára illesztettem a felvidéki csipkékből összeállított csipkemintarajzot. Nem volt egyszerű dolog. Figyelni kellett a  jobb és bal oldal szimmetriájára.  Nem tudtam számítógéppel csinálni, mert a szabásmintát nem tudtam egy lépésben beszkennelni a nagysága miatt. Így maradt a kézi "barkácsolás". Kétszer is nekikezdtem. Először a válla közepére a keskeny pókos mintát helyeztem. 


Ez nem nyerte el a tetszésemet. Ezért elkészítettem a mintarajzot úgy is, hogy a szélesebb minta kerüljön a váll közepére:



Ezt választottam. A mintarajzon bejelöltem a szabásminta vonalát. Más színnel (pirossal) a szegőpánt varrási vonalát, s a kettő között zölddel a középvonalat. Ez utóbbi volt a csipke készítésének vonala. A fenti mintarajz mutatja, hogy nem ment minden mindig simán. Vacakolhattam volna, hogy szebb legyen, de a türelmem most cserben hagyott. Munkára így is alkalmas volt. 
Azért mutattam meg ilyen részletesen, hogy ha valaki hasonlót szeretne csinálni, legyen képe az alkotás folyamatáról.Volt aki azt kérdezte, hogy nem sajnáltam-e a csipkét elvágni. Nem vágtam el a csipkét, hanem a szabásmintának megfelelően vertem.
A mintát csíkonként készítettem, s horgolótűs bekötéssel kapcsoltam össze őket.


A varrás is okozott némi izgalmat. Nem lehetett egy-két millimétert sem tévedni, mert a csipke mintázata miatt "kiabált" volna a tévedés. 
Egy szó mint száz, szerintem megérte a sok izgalmat. Nagyon szeretem ezt a ruhadarabomat.