2015. október 28., szerda

Gyűrűtartó párna

Az esküvők mai divatos kelléke a gyűrűtartó párna. Ezer és egy féle változat kapható belőle. Elkészítettem az ezer és "kettedik" változatot. Szorosan kapcsolódik az esküvői stólához. Ugyanaz a vajszínű batiszt alapanyag, ugyanaz a Spania Dolina csipke. Egy kicsit mégis más. Egy kisebb léptékű változatát rajzoltam meg a csipkéhez. A stóla mintája ugyanis túl nagy lett volna a párnácskához. 







A párna mérete: 17x17 cm. A csipke elkészítése után kiszabtam két darab batisztot a párna testéhez. Három oldalán összevarrtam. Ezután varrtam rá a csipkét.  A csipkét úgy varrtam fel a párnára, hogy a szegélye nem fekszik fel a textilre. Láttam olyan megoldást is, hogy a textilből a széle kilátszik 1-2cm-t.  Ezután jött a párna kitömése. A párna kitöméséhez fehér melegítő közbélést használtam. A sima felület eléréséhez két,  a párna méretének megfelelő darabot vágtam ki. Ezt behelyeztem a párnába, majd a széttépdesett közbélés darabokat közéjük tömködtem. Láthatatlan öltésekkel bevarrtam a negyedik oldalt is. A fotókról nem tűnik ki, hogy a párna közepére 2 db szatén szalagot varrtam fel a gyűrűk rögzítéséhez.
A csipke mintarajzát itt mellékelem:




A csipke 100-as Anchor horgolócérnából készült. A kontúrszál vajszínű selymes pamut szál. Tehát a mintát ennek megfelelően kell felnagyítani. A sarok elkészítése nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, de egy kis gyakorlattal megoldható.

2015. október 14., szerda

Örökölt kincseink: Egy csipkegallér 100 év távolából

Ismét sikerült egy  majd 100 éves csipkecsodára bukkannom.
A hét végén Szegeden a 40.(!!!!) egyetemi évfolyam találkozónkon vettem részt. Egyik volt évfolyamtársam, Erzsi nyakában csodaszép varrott csipkegallér díszelgett. Miután kiderült, hogy csipkével foglalkozom, részletesen tanulmányozhattam a gallért.
A gallért nagymamája Gólya Ilona készítette Nagyváradon 1910 és 1920 között. A gallért egy festőművész tervezte. Sajnos a művész nevét nem ismerjük. Amikor a készítő élt, nem tűnt fontos információnak. Most pedig már nem valószínű, hogy nyomára juthatunk. Elgondolkodtató, hogy mennyi információ tűnik el, mert amikor tehetnénk, nem kérdezünk utána, nem tartjuk fontosnak. 
A gallér varrott csipke technikával készült. Alapanyaga a hajszálnál is vékonyabb len cérna. Kissé már sérült, de szépsége töretlen.
A képeket az étteremben készítettem egy nem igazán tökéletesen működő telefonnal. Ezért a képek minősége nem mindig tökéletes. Gyorsan meg akartam osztani veletek ezt az élményt. A gallér szépsége azért így látható.





  

 



 


 

Ugye szép?
 

2015. október 7., szerda

Csipkefajták: Valenciennes csipke

A Valanciennes csipke eredetileg Franciaországban, Nord megyében alakult ki az 1700-as évek elején. Később a készítésének központja Belgiumba, Ypres környékére tevődik át.
A Valenciennes csipke rokokó vertcsipke. Kiemelkedően finom fonalból készült. Naturális levelek, virágok és állatok díszítik.  Az alapháló kerek, vagy négyzetes háló. A mintázat szövéssel készül. Nincs kontúrszál. Az alapháló és a mintázat egyszerre készül, végig azonos fonalszámmal. Az orsók száma ritkán kevesebb ezernél. A korabeli munkanaplók feljegyzései alapján ismert, hogy napi 12-14 órás munka mellett egy év alatt csak 30 cm-nyi készült el belőle. A finom szál könnyen szakadt, ezért magas páratartalmú levegőre volt szükség a készítése során. Ezért pincékben készítették a csipkéket. Sok csipkekészítő már 30 éves korában elvesztette szeme világát. Szinte megfizethetetlen volt, így csak a legkiváltságosabb réteg tudta csak megvenni. Tartós csipke volt, bírta a mosást. Ezért fehérneműk, ágyneműk csipkéje volt. Azon kevés csipkék közé tartozik, amelyeket nem használtak egyházi célokra.
1830 után géppel is könnyen, jól tudták másolni a Valenciennes csipkét. Ettől kezdve Belgium lett a Valenciennes csipke készítésének központja.






















Források:
Régiségek könyve (szerkesztette: Voit Pál)

www.commons.wikimedia.org
www.pinterest.com
www.wikipedia.org
www.britannica.com